A Víz
A víz világnapján miről is lehetne szó, ha nem a Vízről. Igen, így nagybetűsen Az éltető, az oly fontos és nélkülözhetetlen Vízről.
Az alábbi írásom nem új keletű, évekkel ezelőtt írtam, nem kimondottan víz ihlette meg, hanem a június végén tartott Duna-nap, de mégiscsak a vízről szól, még ha nem is rendhagyó módon
Úgy döntöttem – korábbi elgondolásomat felülírva – nem nyúlok bele, nem frissítem, még akkor sem, ha időközben picit másképp (is) látom és bizony néhány helyen cseppet finomítani is lehetne korábbi mondandómon.
Duna… Ha meghalljuk azt a szót, hogy Duna, mindenki másra asszociál(hat) – ki a táncegyüttesre, ki a szimfonikus zenekarra, ki a televíziócsatornára, míg mások a hajózásra, de akár a keringő kecses hullámzása is megjelenhet lelki szemeink előtt, és még hosszan folytathatnám a sort. Abban biztos vagyok, hogy legtöbbünknek a folyót jelenti, a – régmúlt időben még – „kék szalagot”, amely 19 országot szel át, és 81 millió embert kapcsol össze.
Sokunk naponta átkel felette, nagyokat sétál a partján, látványában gyönyörködik, amely csendesen nyugtatja az elmét. Még az is lehet, miközben csodáljuk lassú hömpölygését, egy kedves népdalt dúdolunk magunkban, hiszen folyónk gyakori motívum a magyar népköltészetben, ugyanúgy, ahogy a klasszikus irodalomban is, mégis keveset tudunk élővilágáról, Róla.
1994. június 29-én létrehozták a Nemzetközi Duna Védelmi Egyezményt Szófiában, így felléphetnek a fenntartható vízgazdálkodás érdekében, valamint a folyó és vízgyűjtője védelmében a szennyezés ellen. Felhívják a figyelmet a környezettudatosság fontosságára, a természeti értékeink védelmére, a takarékos vízhasználatra.
Ezen apropóból ragadtam én is virtuális tollat. Egyébként nekem legelőször a Fővárosi Vízművek jut a Dunáról eszembe, több mint 20 évvel ezelőtt dolgoztam a szép magas épület legtetején. Sok mindent tanultam a vízről, a csodáról, az „életről”, hiszen testünk számára a tiszta víz az egyik legfontosabb elem. Járhattam a Gellért-hegy gyomrában lévő víztározóban, és sok érdekes előadást tartottunk az érdeklődőknek. Eme írás mégsem a környezet- és vízvédelemről fog szólni. Még akkor sem, ha minden felelősséggel gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy a világ édesvíz készletei veszélyben vannak és végesek, és ennek az emberiség létét fenyegető globális környezeti problémának a kezelése összefogást és együttműködést igényelne minden szinten…
Aki egy kicsit is ismer engem, tudja, hogy bármit képes vagyok megközelíteni a keleti gyógyászat felől, most sincs ez másképp, hiszen a víz elemről sokat és sokféleképpen lehet írni.
A víz elem áldás. Magában hordozza a létezés megnyilvánulásának számtalan formáját. Az élet bölcsője, maga az Őrző, emlékezete ősidőkbe nyúlik vissza. Anyagi szinten áramlik, hullámzik, kering, míg lelki szinten – Természet lelke – megszentel, újít, tisztít, összetart.
A keleti gyógyászat (tibeti-mongol, ájurvéda szemszögéből tekintek a témára) úgy tartja, hogy minden emberben bizonyos arányban megtalálhatóak a levegő, a tűz és a víz/föld elemek.
Amikor velünk született alkatunknak megfelelően a többi elemmel (tűz, levegő, föld) kiegyenlítve létezik a bennünk lévő víz elem, akkor az harmonikus kapcsolatokat, párkapcsolatban a harmonikus családot hozza el számunkra, a hűséget, a bizalmat.
Ha diszharmónia lép fel, akkor bizony megjelenik a hűtlenség, vagy épp ellenkezőleg, a túlzott ragaszkodás. Túlzott kötődést érezhetünk egy adott személyhez (szülő-gyermek, pár, baráti vagy bármilyen kapcsolat) vagy hirtelen megszakíthatunk szeretteinkkel minden kapcsolatot, de ragaszkodhatunk akár tárgyakhoz, állatokhoz, eszmékhez, esetleg épp ellenkezőleg, félelmet táplálunk irányukba, ami szintén a víz elem „sérülésére” utal.
A vizet medréből az erős tűz elem vagy a túlzott levegő elem képes kimozdítani, ami kontrollálatlanság esetén – hasonlóan a többi elemhez – romboló hatású lehet. Elég csak elképzelnünk a Duna kiáradását, hogy érzékeljük, mi játszódik le ilyenkor bennünk.
A dagály, az áradás hozza tehát a túlzott ragaszkodást, a túlfűtött szexuális étvágyat, a hűtlenségre való hajlamot, és szenvedélybetegségeket okoz. Az apály, a túl kevés víz általában a fajfenntartási félelmek miatt alakul ki, amely megnyilvánulhat az ellenkező nemtől való félelemben, a gyermekvállalási vagy a szexualitástól való félelemben, illetve a társas kapcsolatokban elszenvedett konfliktusok által keletkezett, a másik embertől való félelmekben.
Mint fentebb írtam, a víz összetart, csak az nem mindegy, hogy milyen vonatkozásban. Törekedni kell a ragaszkodástól mentes lelki kapcsolatok kialakítására, hogy ne tajtékzó hullámokon kelljen megtartani magunkat, hanem a kisimult vízen ringatózhassunk.
Ahogy a föld elem nélkül nem létezhet forma, így a víz elem nélkül nem létezhet test. Testünk 70%-a, sejtjeink 50%-a vízből áll. Anyagi szinten áramlik, kering a víz, így a testünkben lévő testnedvek, a zsírszövetek, az érhálózat, az ízületek „olajozása” és a csontvelő is a víz elemhez tartozik. A vízenergetikai pályán helyezkednek el a nyálmirigyek, a nyelv, a gyomor, a hasnyálmirigy, a nyirokrendszer, a nyálkahártyák, a húgy- és ivarszervek és a vesék.
Ismét egy cseppet visszautalnék a lelki problémákra. Úgy tartják, a vesék a társas konfliktusok színtere, a megoldatlan párkapcsolati (nem kizárólag szerelmi kapcsolatra gondolok) problémákkal küzdő embereknél gyakori a szervi megbetegedés.
Kiegyensúlyozott állapotban a víz energiája a vizes és nedves részek megteremtésével a test hűtőrendszerének fontos alapját képezi. Míg a tűz elem elsődleges feladata, hogy a mindennél fontosabb emésztő tűz megteremtésével fenntartsa az elfogyasztott étel és ital átalakításához szükséges hőt, úgy a víz a hő egyensúlyban tartásáért felelős. Amikor azonban a víz elem kilép a medréből, az emésztő tűz lohadni kezd, és a hideg energia túltengése miatt gyakorlatilag „befagy”. Ilyen rendellenességekkor hiába fogyasztjuk a legjobb, legtáplálóbb ételeket, azok tápértéke nem tud érvényesülni. A rossz emésztés hosszú távon komoly hatással van a szervezetre. Ha például a rosszul működő emésztő tűz mellett hosszabb ideig olajos vagy zsíros ételeket fogyasztunk, előfordulhat, hogy a felhalmozódó emésztetlen ételrészecskék beszennyezik a véráramlást. A normális vérkeringés felborul, a vér állaga ragadós, olajos lesz, és „eldugul”. A lusta, nehézkes vérkeringés rengeteg problémát okozhat, a bőrkinövésektől kezdve a légzési nehézségeken át egészen a szívzavarokig. Sőt, ha nem kezdik meg időben a kezelést, daganat kialakulásához is vezethet.
Gyógymódjai: a hánytatás, forróvizes borogatás. Kerüljük a nyers, hideg, nehéz, olajos vagy zsíros ételeket és italokat. Igyunk reggel és este forralt vizet. Mozogjunk sokat, végezzünk rendszeres testmozgást, kerüljük a hideg, nyirkos helyeket, inkább melegben tartózkodjunk. Oszlassuk el magunkban a ragaszkodást, a mohóságot, kapzsiságot. Legyünk aktívak és vidámak. Egy tibeti „gyógyszer” úgy hangzik a vízelem-túlsúly esetén, hogy: „Pezsdülj fel! Mosolyogj naponta háromszor!” A mosoly alatt nem felszínes, hanem igazi, szívből jövő mosolyt értek. Ha nem tudsz szívből mosolyogni, az életet sem tudod élvezni.
Tehát MOSOLYOGJ! Az első mosolynál gondolj arra, hogy elsöpri az aggodalmaidat, a második megszünteti a feszültségedet, a harmadik pedig véget vet a depressziódnak.
A víz az élet keletkezésének színtere, minden élőlény szoros köteléket alkot vele. Mindenütt jelen van a Föld mélyétől a levegőig, a gázneműtől a szilárd halmazállapotig. Ez így van rendjén, és hogy a harmónia, az egyensúly ne csak belül, hanem tágabb világunkban is megmaradjon, óvnunk, őriznünk kell környezetünket, vizes élőhelyeinket – a Duna és minden folyó védelme érdekében.
Varga Nikoletta